A nemek közötti egyenlőség vágya nem egy erőszakos feminista igény. Az Európai Unió is kiemelten foglalkozik a kérdéssel. A 2022-ben kiadott jelentésben, ami a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervről szól, többek között az alábbi törekvéseket fogalmazták meg: „mivel a nemek közötti egyenlőség uniós érték, valamint alapvető és egyetemes emberi jog, mivel védelmezni kell a nők jogait, és intézkedéseket kell hozni a kizsákmányolás, az erőszak, az elnyomás, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőtlenség valamennyi formájának felszámolása érdekében, mivel a nők és lányok jogai veszélyben vannak, és számos országban – mind az EU-n belül, mind azon kívül – szűkül a civil társadalmi szervezetek mozgástere, mivel a nők és férfiak politikai életben való egyenlő képviselete, részvétele és befolyása a valóban demokratikus társadalom előfeltétele; üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2021–2025 közötti időszakra szóló új III. uniós cselekvési tervet és a nemek közötti egyenlőséget biztosító világ megteremtésére irányuló felhívását”.
Csak kapkodja a fejét az ember lánya, ha saját női mivoltán és leginkább a női léte értékén gondolkodik el. Mert nem könnyű eldönteni, hogy az általános értékrend válság hatását tapasztalja a mindennapokban, vagy egyfajta „kettős mérce” szerint ítélik meg a közgondolkodásban a női szerepeket. Annál is inkább, mert ez a kettős megítélés ugyan úgy jelen van a közgondolkodásban, a döntéshozatalban, ahogy tapasztalható az emberek közötti kommunikációban és helyzetek megítélésében is. Gondoljunk csak a metoo zaklatási ügyek visszhangjára, a gender politikára, vagy a mindennapok szintjén bárki által megtapasztalható munkahelyi esélykülönbségekre a női és férfi munkatársak között. Legyen szó előmenetelről, vagy a nőket érintő „üvegplafon” elv hallgatólagos meglétéről.
Már az is kérdés, hogy ha valakinek nő létére nincs (még) gyereke, akkor ő hol szerepel a magyar közgondolkodásban a nőkkel kapcsolatos „ranglétrán”. Megállapíthatjuk, hogy meglehetősen „alul”.
A demográfiai katasztrófa felé sodródás, persze Magyarországon is előrevetít hosszú távú problémákat, ahogy arról már egy korábbi cikkben is írtunk. Ugyanakkor nagyon kevés figyelmet fordít bárki is arra, hogy mi a valós háttere annak, hogy egy nőnemű állampolgár adott esetben miért nem tartozik még a többgyermekes családanyák körébe? Ehhez koránt sem csak a válási statisztikák rémítő tendenciáját érdemes felemlíteni.
A kormány intézkedései egyébként első pillanatban rendkívül ösztönzőnek tűnnek. Bár, ha alaposan megvizsgáljuk a nagycsaládos létet elősegíteni kívánó támogatásokat, –ahogy a korábbi cikkből kiderül– sokkal inkább egy hatalmas adósságspirálba kényszerülő család képe rajzolódik ki. Persze mindenki saját maga dönthet arról, hogy mit vállal be cserébe azért, hogy esélye legyen például fix fizetésből lakáshoz jutni, be tudja-e vállalni 3 vagy 4 gyerek felnevelése mellett a nagycsaládosoknak kínált, sokmilliós autó hitelt a lakáshitel mellett. Valamint arról is döntenie kell, hogy a demográfia oltárán beáldozza-e a saját megszerzett szakmájában való kiteljesedést a „főállású anyaságért”. Már amennyiben a BAZ megyében élő családok egyáltalán meg tudják engedni maguknak az egykeresős, csak a férfi által hazahozott fizetésből való megélhetést. Különös tekintettel arra a statisztikai adatokból látható tényre, hogy 2023. első negyedében BAZ megyében 68,4 volt a foglalkoztatási arány. Amit azzal együtt érdemes vizsgálni, hogy az átlagkereset szempontjából a rosszabb helyzetben lévő megyék közé tartozik. 264.834 Ft volt 2022-ben az átlagkereset a megyében. Mivel a statisztikai mutatók szerint a munkanélküliség aránya viszont 2022-höz képest emelkedett a térségben, így nem nehéz kiszámolni, hogy a budapesti nettó átlagjövedelemhez képest, -ami 413.345 Ft-tal az országban a legmagasabb-, mennyivel hátrányosabb helyzetben van egy itt élő család.
Természetesen a döntéshozók és a kormány is ismeri az országos statisztikai adatokat, a demográfiai mutatók javítása érdekében a nagycsaládos létet szorgalmazzák, mivel a születésszám alakulása össztársadalmi szinten és főként hosszú távon meg fogja határozni az életfeltételeket.
Nem csak abban a tekintetben, hogy ki tartja majd el néhány évtized múlva az akkori nyugdíjas korosztályt. Ugyanakkor mégsem szabad elfelejteni azt sem, hogy a személy, a család élete a mindennapokban zajlik, és a jelenben kell biztosítani a szülőknek a feltételeket. Méghozzá olyan minőségben, ami a jövő generációja, a családba megszületett gyerekek aktuális életfeltételeit képes biztosítani. Azért, hogy számukra is elérhető legyen egy optimális jövőkép. Megvalósíthatóvá válhasson egy életpálya modell. Mert ennek hiányában nincs az a támogatási ösztönző erő, ami a sokgyermekes családi létet vonzóvá teheti egy fiatal számára.
Azon is érdemes elgondolkodni, hogy kialakult egy elég jelentős réteg, akik az elmúlt években, évtizedekben létrejött gazdasági helyzetnek köszönhetően nagyon is labilis helyzetbe kerültek. A munkanélküliség, az egzisztencia elvesztése, a gyermek nélkül élő és a több gyereket nevelő családokban is súlyos gondot jelent. A magyar gazdaság egyébként sem az egykeresős családi gazdálkodásra tervezett, ha az átlagkereset alakulását nézzük. Különösen igaz ez a gyereket vállaló családokban, amennyiben valamilyen okból egyedül marad a szülő. De az egykeresős család hosszú távú finanszírozása szinte megoldhatatlan a 3-4 gyereket vállaló családoknál is. Nem csoda, ha a borsodi krízishelyzetben élő anyák megsegítésére civil szervezetek jöttek létre.
Miközben jól láthatóan a gyermektelen lét és a több gyermekes anya státusza is hordoz magában nehézségeket, eközben a közélet részéről meglehetősen szélsőséges szemlélet megnyilvánulásaival találkozhatunk.
A szingli nő valóban értéktelen?
Egy szingli nőre elég gyorsan rásütik a vádat, hogy karrierista „önző dög”. Ahogy a kapcsolatban, házasságban élő gyermektelen nők is leginkább a keresetképességük és fizetőképességük arányában „hasznosak” a magyar gazdaság számára.
A reklámokat nézve ugyanis, a cégek igencsak számítanak a jól kereső hölgyek vásárlóerejére. A közgondolkodást viszont nem csak a reklámok befolyásolják, hanem a közéletben megszólalók is hatást gyakorolnak a társadalmi megítélések terén. Viszont a munkahelyi előmenetel és egyáltalán a foglalkoztatottság szempontjából tekintve, koránt sem a sokgyermekes anyukák töltik be a vezetői posztokat. De még a munkához jutás sem olyan könnyű, ha az állásinterjún kiderül, hogy a családi feladatok nyomatékosan jelen lesznek a munkavállaló életében.
Tehát igencsak kettős mércével kell szembenéznie egy nőnek. Egyrészt legyen tanult és kvalifikált, hogy a munka világában megállhassa a helyét, másrészt meg legjobb lenne, ha csak a gyermekszülés és gyermeknevelés lenne a fő életcélja. Bár kevéssé életszerű, hogy az emberi élet alakulása ennyire fekete-fehéren választódna szét. Ugyanakkor nem csupán a hivatalosan meghatározott pedagógus életpályamodell mutatja meg számszerűen, mit jelent 3-4 gyermek bevállalása esetén nyilvánvaló módon a szakmából való kiesés. Például a mesterpedagógusi szint eléréséhez eleve 8-14 évnyi pedagógusi gyakorlat, és szakvizsga megléte szükséges. Nem nehéz kiszámolni, hogy ehhez a diploma megszerzése után nem a több gyermek 35 év alatti vállalása az út. De számos más szakmát is említhetünk. A nők által betöltött orvosi pozíciók, a gyógytornászok, szakképzett ápolók, nővérek kiesése is komoly problémákkal szembesítené a döntéshozókat, ha a nők többsége valóban a főállású anyaság mellett döntene a kormány elvárásainak megfelelően.
Az persze örök kérdés, hogy a döntéshozatalban Magyarországon miért ennyire kevés a nő? Az országgyűlésben a női képviselők aránya az Európai Uniós átlaghoz képest is alacsony. A kormány összetételét tekintve az egyetlen női miniszter, Varga Judit távozása óta egyetlen nő sincs. Ugyan Novák Katalin személyében először van Magyarországnak női köztársasági elnöke, aki a családokért felelős tárca nélküli miniszteri posztot töltötte be korábban. Mondhatnánk azt is, hogy ő lehetne a példa arra, hogy koránt sem összeegyeztethetetlen a tudásban való kiteljesedés, a karrier és a több gyermekes anyai szerepkör, hiszen Novák Katalin 3 gyermek édesanyja. Végzettsége szerint jogász és közgazdász, aki külföldi és magyarországi egyetemeken szerezte meg diplomáit és képesítéseit. Szakmai előmenetelében is töretlen volt az út a külügyminisztériumi referensi poszttól a köztársasági elnöki székig. Azonban az ő életútja koránt sem mondható „átlagos magyar női életútnak”.
Azonban nem csak kormányzati szinten hiányoznak a nők a döntéshozatalból. Önkormányzati szinten sem mondható el, hogy kiegyenlített lenne a nemek közötti arány.
Budapest 23 kerületéből mindössze 3 helyen nyert nő a legutóbbi, 2019-es választáson. 23 megyei jogú város közül mindössze 2-ben nyerte meg a választópolgárok bizalmát nő. Kérdés persze, hogy ez az arány azért ennyire „siralmas”, mert a nők nem vállalnak nagyobb mértékben politikai posztot, vagy sokkal inkább az áll a háttérben, hogy a politika „férfi szakmának” számít. Arról is érdemes elgondolkodni, hogy a kormányzati döntések miképpen alakulnának, ha a kormányban kiegyenlítettebb lenne a nemek közötti arány.
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Csöbör Katalin és Koncz Zsófia személyében 2 női országgyűlési képviselő is van. Szolnokon pedig Kállai Máriát választották meg országgyűlési képviselőnek. A megyében 63 település: Abaújszalók, Abod, Alsóberecki, Arló, Ároktő, Bogács, Boldva, Bózsva, Csokvaomány, Dámóc, Dövény, Fáj, Felsőnyárád, Füzérkajata, Garadna, Gelej, Golop, Gömörszőlős, Göncruszka, Hejőbába, Hejőkeresztúr, Hejőkürt, Hernádbűd, Hernádvécse, Hollóháza, Imola, Kács, Kelemér, Királd, Kiskinizs, Kisrozvágy, Komlóska, Lebesbénye, Lénárddaróc, Megyaszó, Mezőcsát, Mezőnagymihály, Monok, Nagyrozvágy, Négyes, Nekézseny, Nemesbikk, Novajidrány, Ormosbánya, Pácin, Parasznya, Perecse, Pusztaradvány, Rátka, Sajólászlófalva, Sajópüspöki, Sajóvelezd, Sály, Sáta, Szegi, Szomolya, Szuhafő, Szuhogy, Tiszatarján, Tornaszentjakab, Trizs, Vágáshuta, Zalkod, is női vezetőt választott a 2019-es önkormányzati választáson. A megyében ennek értelémében a települések kevesebb, mint 20 %-át vezeti nő. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy ahol női vezetőt választ a közösség, ott a nők helyzete mennyiben változik azokhoz a településekhez képest, ahol nem nő kerül a polgármesteri székbe. Létezik-e egyáltalán ilyen értelemben észrevehető különbség.
Szerző: Csaba Beatrix
Fotó: Varga Judit Facebook
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
